A TAPASZTALATI TANULÁS
Mi a tapasztalati tanulás?
-
Általános rövid leírás a tapasztalati tanulásról
-
Vadon- és Kalandterápia
-
Élménypedagógia – tapasztalati oktatás
1. Általános rövid leírás a tapasztalati tanulásról
A tanulás módjának két legnagyobb csoportja:
| KOGNITÍV – a tények memorizálása | TAPASZTALATI – az alkalmazott tudás a tevékenységből, átélésből származik |
  |
  |
A tapasztalati tanulás egy széles kategóriája azon tanítási módszereknek és aktivitásoknak, melyek bevonják a tanulót a tanulási folyamatba.
A tanulóknak lehetőségük van a saját tapasztalataikból való tanulásra.
A tapasztalati tanulás sokféle tanulási környezetet kínál és gyakran szélesebb körű megértést biztosít a tanulóknak a fizikai környezet által.
A tapasztalati tanulás célja a
- hibákból
- következményekből és
- teljesítményekből való tanulás.
„ A tapasztalat számomra a legfőbb tekintély. Az érvényesség próbaköve a saját tapasztalatom. Sem egy másik ember tapasztalatai, sem a magam elgondolásai nem vetekedhetnek a tapasztalataim hitelével. Újra és újra- a tapasztalataimhoz kell nyúlnom, hogy minél közelebb kerüljek a valósághoz; miközben énbennem kialakul.” Carl Rogers
A tapasztalati tanulás történetének nagyjai – arcképcsarnok
Konfucius |
Socrates |
Aristotales |
J-J.Rousseau |
Henry D. Thoreou |
John Dewey |
Paulo Freire |
Kurt Hahn |
Rudolf Steiner |
Jean Piaget |
Kurt Lewin |
Maria Montessori |
Carl Rogers |
David Kolb |
David Kolb
A tapasztalati tanulás modelljét David Kolb alkotta meg az 1970-es évek elején, gyakorlati alapjait pedig a hazánkban kevésbé, ám Nyugat-Európában és a tengerentúlon jól ismert és nagyrabecsült Kurt Hahn dolgozta ki, jóval korábban, még az 1920-as években. Az akkori társadalom és oktatás kritikájára adott válaszként fogalmazta meg „támogató terápiáját”, mely eredetileg pedagógiai módszertanként, „iskolaként” valósult meg, majd később hódított teret és adaptálódott a felnőttképzés, illetve a szocio- és pszichoterápia területeire is.
David Kolb megfogalmazása szerint: „a tapasztalati tanulás egy olyan folyamat, mely során a tudás a tapasztalat átalakulása által jön létre.”
Tapasztalati Tanulás Modelljében négy lépést határozott meg:
- Az első a konkrét tapasztalás,
- a második a tapasztalás megfigyelése és ezen megfigyelések visszajelzése,
- a harmadik a visszajelzéseken alapuló absztrakt koncepciók kialakítása (azaz a tanuló témájával, működésével strukturális hasonlóságot mutató elemek és minták kiemelése és a kívánt változás eléréséhez szükséges módosítások meghatározása),
- a negyedik pedig ezeknek a koncepcióknak a próbája és alkalmazása.
Ezen lépések körkörös ismétlése által egy spirálszerű fejlődés megteremtésére nyílik lehetőség. Négyszakaszos modelljének alkalmazása azonban nem csak készségek fejlesztésére nyújt lehetőséget, hanem az egyes viselkedések, szokások megváltoztatásához is hozzásegíthet (mind önmagunk, mind mások tekintetében).
Fontos tehát, hogy mi történik velünk, de még fontosabb, hogy mit kezdünk a történésekkel. A tapasztalaton alapuló tanulás során nem az számít, hogy a tanulás mennyi időt vesz igénybe, sokkal inkább az, hogy a tapasztalati fázisból átlépjünk a tapasztalat átgondolásának fázisába, onnan a kritikus elemzésbe és az általánosításba, majd onnan az újonnan megszerzett képesség használatának megtervezéséhez érkezzünk.
A tapasztalati oktatás gyakorlatának alapelvei (a fontossági sorrend alkalmazási területenként változhat):
- A tapasztalati oktatás akkor hatékony, ha a körültekintően kiválasztott tapasztalatokat reflekció, kritikai elemzés és szintézis követi.
- A tapasztalatok úgy épülnek fel, hogy kezdeményezésre és döntésre késztetik a gyakorlót és felelőssé teszik őt a következményekért.
- A tapasztalati oktatás folyamata során a gyakorló aktívan bevonódik a kérdések felvetésébe, a vizsgálódásba, kísérletezésbe, problémamegoldásba, kíváncsivá válik, felelősséget vállal, kreatívitást mutat és véleményt alkot.
- Az tanulók intellektuálisan, érzelmileg, szociálisan, lelkileg és fizikailag elkötelezettek. Ez az elköteleződés teszi hitelessé a kitűzött célt is.
- A tanulságok személyesek, ezért megalapozzák a jövőbeni tapasztalást és tanulást.
- A tanuló magához, másokhoz, szűkebb és tágabb környezetéhez fűződő kapcsolatai fejlődnek és gyarapodnak.
- Az oktató és a tanuló megtapasztalhatja a sikert, a kudarcot, a kalandot, a kockázatvállalást, és a bizonytalanságot, hogy tapasztalatok kimenetelei tökéletesen nem bejósolhatóak.
- Lehetőség nyílik a tanulók és az oktatók számára saját értékeik felfedésére és megvizsgálására.
- Az oktató elsődleges szerepe magába foglalja megfelelő tapasztalatok keresését, problémák felvetését, a határok kijelölését, a tanulók támogatását, az érzelmi és fizikai biztonság megteremtését és a tanulási folyamat ösztönzését.
- Az oktató felismeri és ösztönzi a tanulás spontán lehetőségeit.
- Az oktatók törekednek előítéleteik, prekoncepcióik leküzdésére és tudják, hogyan befolyásolják ezek a tanulót.
- A tapasztalási helyzet megtervezése magába foglalja a természetes következményekből, hibákból és sikerből való tanulás lehetőségét.
2. Vadon- és Kalandterápia
A vadon-, kalandterápia (Wilderness-Adventure Therapy – WAT), az élménypedagógia pszichoterápiás alkalmazása, amely a kaland tapasztalások és aktivitások terápiás hozadékát kombinálja más, tradicionális terápiás megközelítések módszereivel.
Kalandterápia céljai és lehetséges eredményei:
- cél a kliensek éntudatosságának általános emelése, ami aztán a viselkedéses következmények és lehetséges választások fokozott felismeréséhez vezet,
- nő a felelősség mértéke mind a társak, mind saját maga iránt,
- cél, hogy a kliensek egészségesebb megküzdési stratégiákat tanuljanak, amelyek aztán megnövekedett környezeti kontrollhoz (enviromental control, itt szociális működés) vezetnek,
- cél, hogy a kliensek a siker megcáfolhatatlan bizonyítékait kapják, amelyek aztán javítják a negatív én-koncepcióikat és egy sokkal pozitívabb én-koncepcióhoz vezetnek,
- cél, hogy a kliensek kreatív problémamegoldó, kommunikációs és együttműködési készségekre tegyenek szert,
- cél, hogy az AT serkentse az individuális erősségek, gyengeségek és a saját határok realisztikusabb becslését,
- végül ez a megemelkedett én-tudatosság jobb döntéshozatali képességhez vezet.
A program outdoor – „szabadég” kaland aktivitásokkal, ősi, alapvető készségek felhasználásával és reflexióval segíti a személyes és interperszonális fejlődést. Képzett vezetők irányításával célirányos viselkedés és készségfejlesztés zajlik és a csoportterápiás foglalkozást abban jártas szakemberek vezetik az individuális fókuszt sem tévesztve szem elől.
3. Élménypedagógia
Az tapasztalati oktatás (élménypedagógia) egy olyan folyamat, amin keresztül gyakorlója tudást, készségeket és értéket teremt a közvetlen tapasztalásból.
Kurt Hahn
A tapasztalati oktatás célja az akadémikus tudás megszerzése helyett a személyiség és az érettség fejlesztése az aktív tapasztalatszerzés folyamatán keresztül. Kurt Hahn elképzelése szerint (mely később messzemenően igazolódott) bizonyos tapasztalatok önmagukban is a legkülönbözőbb szociális készségek (pl. együttműködés, tolerancia, segítőkészség, közös problémamegoldás stb.) fejlődését eredményezik.
A módszert a képzés, fejlesztés és gyógyítás legkülönbözőbb területein alkalmazzák. Ma szerte a világon számtalan outdoor módszerrel dolgozó nonprofit szervezet létezik, A növekedést jól mutatja az USA példája: 1962-ben öt szervezet létezett, de több százra teszik azoknak a programoknak a számát, amik már ekkor ezzel a módszerrel dolgoztak. Ez a szám a 70-es évekre elérte az ezres nagyságrendet, és a 80-as években már csak ritkán lehetett olyan képzőhelyet (iskolát, főiskolát, munkanélküli központot, kórházat, mentálhigiénés programot stb.) találni, ahol valamilyen formában ne használták volna a módszert.
A kalandpedagógia integrálja a Tapasztalati Tanulás módszerét és a szabadban, természetes környezetben végzett fizikai jellegű gyakorlatokban alkalmazza azt. Ezen programok során a résztvevők az outdoor gyakorlatokat megoldva szereznek tapasztalatokat, amelyekből – a feladatokat követő megbeszéléseken logikai ívet teremtve a szimbólumként használt gyakorlat és a mindennapi élet témája között – a valós életben felhasználható tanulságokat fogalmaznak meg.
Tapasztalatok bizonyítják, hogy az outdoor élménypedagógia, a tapasztalati oktatás más módszereknél hatékonyabban segíti elő a komfortzónából történő kilépést, és ezáltal maradandóbb tanulást és változást biztosítanak. Ennek oka, hogy az outdoor gyakorlatok az átlagnál mélyebben “érintik meg” a résztvevőket, nagyobb kihívást jelentenek, erősebben hatnak az érzelmekre és sokszor életre szóló élményeket nyújtanak. Önálló terápiás és pedagógiai módszerként is alkalmazható, valamint modulként beépítve más terápiás és oktatási folyamatokba fokozhatja azok hatásfokát.